Egy csodaszép őszi sétán jártam. Ennek rövid, és könnyű túrának a pontos leírását megtaláljátok itt. Szerintem nagyjából tökéletes, így én csak egy kedvcsináló képsorozatot adnék még hozzá, illetve bármilyen őszi túrához. Leginkább az ösz színeit szeretném megmutatni, illetve, hogy a ködös táj is lehet csodaszép.

Őszintén, én nem biztos, hogy mertem volna egy teljes nyaralást szervezni Albániába, ugyanis itthon akárnkivel beszéltem arról, hogy oda is mennénk, óva intett tőle.  Ezzel elég finoman fogalmaztam, ugyanis leginkább az volt a reakció, hogy szőke lányként át ne merjem lépni a határt se. Ennek ellenére, mibel autóval utaztunk Macedóniába, Ohridba, ha már ilyen közel voltunk -160 km Elbasanon keresztül, 120 km a hegyeken át- úgy döntöttünk, hogy megnézzük Beratot. Leginkább a neten olvasható pozitív tapasztalatok miatt, illetve mivel ez az albán város a világörökség része, és gyönyörű. Ha érdekelnek a tapasztalataim, olvassatok tovább. :)

Beratban az óváros és a vár biztonságosnak tűnt. Az emberek nagyon kedvesek, és valamiért kifejezetten szeretik a magyarokat. Az idevezető út sem annyira volt kalandos, bár nagyon furcsa a vezetési stílusuk (de nem sokkal rosszabb mint a macedónoké...). Indexelni például elég ritkán szoktak. Az utak kifejezetten jók mind Elbasan felé, mind pedig a helyeken át (kivéve azokat a rövid szakaszokat amiket épp most építenek). Ha a fő út helyett a hegyeken keresztül akarunk menni, akár mert rövidebb, akár mert szebb, ott sem kell szerintem attól tartani, hogy veszélyes lesz. Arra viszont fel kell készülni, hogy bármikor áthajthatnak előttünk például egy csapat pulykát. (Velünk legalábbis ez történt.) 

/Azért nem szálltunk ki fotózni...:D/

A városba megérkezve szerintem érdemes lent leparkolni a várdomb alján az óvárosban, ugyanis nagyon meredek, és csúszós út vezet fel a belsővárba. A fizetés a parkolásért -elvileg- úgy működik, hogy van valaki, aki ad egy cédulát az autóra, aztán amikor elmegyünk akkor odaadjuk neki a szükséges összeget. Ehhez, ha minden igaz nem kell megvárni ezt az embert, hanem ott lehet hagyni az autót, és majd rárakja a cetlit. (Legalábbis ezt állították egy kis boltban, ahol beszélt angolul az eldó). Nálunk viszont nem jött, nem kaptunk cetlit, az autó ugyanúgy ott várt délután, ahogy reggel hagytuk, szóval nem tudom, hogy jól informáltak-e minket vagy sem, de mi nem fizettünk a parkolásért végül.

Ezután gyalog indultunk fel a várba. Az út elég meredek, és bár teljesen száraz idő volt, így is iszonyatosan csúszott. Én az Ipanema szandálomban eléggé szenvedtem, sportcipőben egy fokkal azért jobb volt -állítólag. Nincs nagyon kitáblázva, hogy merre kell menni, de azért nem olyan nehéz megtalálni. Egy viszonylag széles út visz fel, de ha el is tévedünk picit, legalább hangulatos szűk utcákon sétálhatunk. :D

A vár is nagyon hangulatos. Ugyanilyen szűk utcácskák találhatóak itt is. A házak stílusa nagyon jellegzetes, fehérek sötétbarna kerettel. (Macedóniában is jellemző ez a stílus, de itt sokkal dominánsabb, szinte csak ilyen házakat látni.)

A várból a kilátás -természetesen- gyönyörű. 

A látnivalókról a belsővárban: van itt a 13.-14. század fordulóján épült ortodox templom (Szentháromság-templom), és itt található Albánia két legrégebbi mecsetének, a vörös és fehér mecsetnek a romja is. A vörös mecsetnek a minaret része nagyjából 3 m-es magasságban van meg. Kívülről mindegyik nagyon szép, viszont egyikbe sem lehet bemenni és sajnos teledobálták a belsejüket szeméttel.

A belsőváron kívül is vannak természetesen látnivalók, de ezek sajnos az egy napos kirándulásunkba már nem fértek bele. Tapasztalataink szerint a turisták által frekventált helyek nem veszélyesek, az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. A hely pedig gyönyörű.

Ha tetszett kövessetek facebookon és instagramon, hogy ne maradjatok le az újdonságokról. :)

A vőlegény című darab a Belvárosi színházban abszurdan humoros, egyben fárasztóan könnyekig nevettető darab, mely néhol az őrület határát súrolja.

A darab elején egy család készülődését látjuk egy különleges alkalomra, a leendő vőlegény bemutatkozására. Nem elég, hogy alig van idejük rá, de mind az anyagi helyzetüket, mind pedig saját magukat sokkal jobbnak szeretnék mutatni, mint amire lehetőségük van. Ez akár tragikus is lehetne, de itt nagyon nem ez a helyzet. Teljes a kavarodás, mindenki teljesen szétesett és tanácstalan, miközben pedig pontosan tudják, hogy miket kellene összeszedni, hogyan kellene kinézni és viselkedni és még arra is van ötletük, hogy ezt hogyan valósítsák meg villámsebességgel. E mellett mindenki megjátssza magát, igyekszik normálisnak, rendesnek és átlagosnak tűnni, ami kissé feszültséget kelt a nézőben. Erre a nyomasztóan nevetséges hangulatra rásegít a díszlet is, melynek nagy részét ijesztő játékbabák foglalják el. Természetesen a színészek játéka, beszédmódja is rásegít erre. Például, hogy az anya panaszkodásként csak a fájó testrészt emlegeti. Vagyis soha nem azt mondja például, hogy "Fáj a lában!", hanem csak annyit, hogy "Lábam!". Továbbá, hogy a főszereplő lány sokszor kifejezetten gonosz a testvéreivel, közben pedig egyszerre akar egy igazi tündérnek tűnni.

A második felvonás nagyon különbözik az első felvonástól (szóval, ha véletlenül nem tetszene az valakinek, annak sem feltétlenül érdemes hazamennie). Itt gyorsan leomlik az álca, és elég hamar kiderül, hogy a teljes család a vőlegény jelölttel együtt teljesen őrült. "Krimiszerűen izgalmas szerelmi párbaj, mely egyszerre gyöngéd és tébolyultan erotikus" (a Belvárosi színház ajánlója szerint), néha viszont kifejezetten fájdalmas, ugyanakkor nagyon vicces. 

Alapvetően ez egy komédia, és ennyit is kell elvárni tőle. Ugyanakkor azért ez a darab is vet fel problémát. Könnyű mondani, hogy a pénz nem számít. De mi van ott, ahol nincs? (Vagy legalábbis sokkal kevesebb, mint szeretnék.) „A darabban mindenki a pénz után kapkod. A pénz az a főszereplő, aki a vőlegényt nősülésre csábítja, s aztán elszakítja menyasszonyától…” (Rab Gusztáv). De mindezt úgy teszi, hogy maximum egy-egy pillanatra veszi észre az ember, hogy ennek az előadásnak is lehet komolyabb mondanivalója.

Összességében nagyon szórakoztató darab. Nagyon jót lehet nevetni rajta, és csak akkor gondolkodtat el, ha mi is szeretnénk. 

Ha tetszett kövessetek facebookon és instagramon, hogy ne maradjatok le az újdonságokról. :)

A képek forrása: Port.hu.

Ha őszi színekről beszélünk egyértelműen a lilás, bordós árnyalatok jutnak eszünkbe. Mostanában pedig nagyon sok lila rúzs jelenik meg, amelyek az évszakhoz illenek. De mit csináljunk, ha nem szeretnénk csak azért venni egy ilyen extra árnyalatot, hogy kipróbáljuk tetszik-e egyáltalán nekünk is? Illetve hogyan lehet olyan szájhangsúlyos lila sminket csinálni ami akár hétköznapra is megfelel?

A szempilláim tövében felül és alul kihúztam fehérrel (Rimmel London, Soft Kohl,071 Pure White), hogy kiemeljem a rákerülő festék színét. Majd a Rimmel Exaggerate 220 Perfect Plum automataszemceruzájával kihúztam felül és alul kívülről nagyjából a szemem közepéig. Egy picit cicásra alakítottam a szélét, de nem húztam nagyon túl a szememen a vonalat, csak kissé hegyesre hagytam. Majd ugyanezzel a ceruzával kihúztam a szám és ki is töltöttem. Ez a szemceruza elvileg vízálló, ezt nem teszteltem, de nem kenődik fel a felső szemhéjamra, és kibír egy teljes napot anélkül, hogy elmozdulna ami az én zárt szemhéjamon kész csoda. Szájra magában nem ajánlom, egyfelől elég ijesztő színe van rajta, másfelől minden barázdát kiemel.

A belső szemzugomba, illetve az alsó szempillasorom alá a belső szemzugomtól a közepéig felvittem az Essence  The metals 07-es árnyalatú szemhéjpúderét. A számra pedig a szemceruza felé felvittem a Lovely K-lips folyékony matt rúzsát Lovely lips árnyalatban. Így szemceruzás alappal ez talán kissé kevésbé tartós, de így is sokáig megmarad az ajkaimon a kapott szín pedig az egyik kedvencem mostanában.

Ha tetszett kövessetek facebookon és instagramon, hogy ne maradjatok le az újdonságokról. :)

Ohrid környékén bármerre túrázunk érdekes növény és állatvilággal, és nagyon szép kilátssal találkozhatunk. Ugyanakkor nem annyira jellemző itt túraútvonalakra a jól kitáblázottság, illetve egy elhagyatottabb útvonalon hamarabb találkozhatunk viperákkal is, ami nem annyira szerencsés. Viszont a Galičica hegységben, a nemzetiparkban van egy jól jelzett, elég népszerű túraútvonal a Magaro csúcshoz. Egészen közel mehetünk hozzá autóval, ami kerül ugyan némi pénzbe (nagyjából 1000 Ft átszámítva), de megéri, mert utána egy gyönyörű túrán vehetünk részt. A túra csak négy kilométer, de 600 m a szintemelkedés közben, így azért ne egy könnyed sétára számítsunk.

 Ha tetszett kövessetek facebookon és instagramon, hogy ne maradjatok le az újdonságokról. :)

 Ohrid egy nagyon különleges és szép város. Gyönyörű maga a város is, és csodás a látképe a mellette lévő tónak is. Amellett, hogy rengeteg érdekességet, szép templomot, különleges állatokat láthatunk, strandolhatunk, hajózhatunk még meglepően pénztárcabarát is az itt töltött nyaralás.

Ha valakinek esetleg nézegetne további képeket is, itt talál még pár általam készítettet ;). Ha tetszett kövessetek facebookon és instagramon, hogy ne maradjatok le az újdonságokról. :)

Ha a Madarasi Hargitán jártok érdemes a csúcs megmászása mellett a Rekkencs Tanösvényen is végigmenni. Gyönyörű a táj, különlegesek a növények és sűrűn vannak jelzések, így az a veszély sem fenyeget, hogy eltévedtek. A Szökő vízesés és pedig kicsi de nagyon-nagyon szép.

Ha egy kellemes egy napos túrát szeretnétek, ezt az útvonalat nagyon tudom ajánlani minden nem nagyon kezdő túrázóknak. Nem túl hosszú, de azért nem is rövid, emellett jórészt kis szintemelkedések vannak benne. 22 vagy 28 km, ha besétáltok Pomázra is, de ezt nem igazán ajánlom, mivel az út szélén visz a túrista útvonal is, és az autósok nem igazán figyelnek az ott sétáló túrázókra. Egyébként az egész út nagyon kellemes, és gyönyörű helyeket lehet látni. :)

Az útvonal linkje: http://turistautak.openstreetmap.hu/turautvonal.php?utv=15032252472r13