Black Tulip Beauty

Berlin s-bahn megállói

2018. január 14. 22:24 - blacktulipbeauty

Egy város megismeréséhez többféleképp is hozzáállhatunk. Végignézhetjük például a tipikus túrista látványosságaikat. Ugyanakkor míg előbbit is fontosnak tartom, én szeretek picit "eltévedni" az adott városban. Ezt nem feltétlenül kell szószerintérteni, általában nagyjából tudom, hogy hol vagyok, csak nem feltétlenül fontos. Ilyenkor leginkább az adott város hangulata érdekel. Én így tudok leggyorsabban megszeretni egy helyet.

Berlinben például első nap úgy jutottam el a Charlottenburg megállótól a Pergamon múzeumhoz, hogy minden s-bahn megállónál leszálltam és míg jött a következő vonat megnéztem jobban, illetve le is fotóztam az adott megállót. (Szokták mondani, hogy aki túl sokat fotóz az keveset lát az adott városból. Szerintem inkább segít, hogy több oldalról, jobban megnézzünk egy adott dolgot.)

Ezen megállókban készült képeket mutatom be lentebb. (Egy kis "csalással", mert egy múzeumot is bemutatok, mely kötődik a témához. Nézzétek ezt el :D.)

Remélem ihletet adok egy picit a megszokttól eltérő városnézéshez :).

 

1 komment
Címkék: Berlin Utazás

A bejegyzés trackback címe:

https://blacktulipbeauty.blog.hu/api/trackback/id/tr4913559917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zassz 2018.01.15. 10:41:45

Kedvenc városom. A 80-as évek közepén rendszeresen (szinte minden héten, nyáron meg hosszabb időkre) megfordultam ott és hasonló módon fedeztem fel a várost. Keleten random busz, vagy villamos, végállomástól végállomásig, Nyugaton S-Bahn és gyalogosan, közben walkmannal zene a fülbe és csak a hangulatokra figyelgetve.

A határ az valóban olyan volt, mint amit a múzeum mutat, még a jellegzetes padlóvikszoló szaga is előjött a képeket látva. A két peron teljesen szimmetrikus volt, csak középen volt egy fém fal. Még a peronon lévő trafik is ugyanott volt, de az ott kapható cigi, rágó, coca cola, újságok stb. miatt nyilván tudtad, melyik oldalon vagy :)

A bejárati nagy üvegezett csarnok volt a legdöbbenetesebb. Talán "Sóhajok Termének" hívta a helyi népnyelv. Mi a magyar világútlevéllel lazán jöttünk-mentünk a két város között. Kaja szállás Kelet, bámulás "seft" Nyugat. Volt, hogy még pisilni is visszamentünk Keletre, lévén ott nem "keményvalutáért" tehettük. Az átkelésre váró keletiek szinte csak öreg emberek voltak. A helyi párt, házmester, meg még a jó ég tudja ki által "utazásképesnek" nyilvánítottak mehettek csak, persze, ők vissza is jöttek. Egyenszürke ballonkabát, riadt tekintet, rossz volt nézni is. Visszafelé izgultak a vámnál, mert ők tudták hozni a gyerekeiknek, unokáknak a kurrens cikkeket, sokszor csak pár narancsot. Amúgy gyors határ volt, bementünk abba a keskeny üvegezett fülkébe, beadtuk az útlevelet, ember ránknézett, adta is vissza, nyithattad az ajtót, semmi különös. Nekünk.Reggelig mesélhetném....
süti beállítások módosítása