A vőlegény című darab a Belvárosi színházban abszurdan humoros, egyben fárasztóan könnyekig nevettető darab, mely néhol az őrület határát súrolja.

A darab elején egy család készülődését látjuk egy különleges alkalomra, a leendő vőlegény bemutatkozására. Nem elég, hogy alig van idejük rá, de mind az anyagi helyzetüket, mind pedig saját magukat sokkal jobbnak szeretnék mutatni, mint amire lehetőségük van. Ez akár tragikus is lehetne, de itt nagyon nem ez a helyzet. Teljes a kavarodás, mindenki teljesen szétesett és tanácstalan, miközben pedig pontosan tudják, hogy miket kellene összeszedni, hogyan kellene kinézni és viselkedni és még arra is van ötletük, hogy ezt hogyan valósítsák meg villámsebességgel. E mellett mindenki megjátssza magát, igyekszik normálisnak, rendesnek és átlagosnak tűnni, ami kissé feszültséget kelt a nézőben. Erre a nyomasztóan nevetséges hangulatra rásegít a díszlet is, melynek nagy részét ijesztő játékbabák foglalják el. Természetesen a színészek játéka, beszédmódja is rásegít erre. Például, hogy az anya panaszkodásként csak a fájó testrészt emlegeti. Vagyis soha nem azt mondja például, hogy "Fáj a lában!", hanem csak annyit, hogy "Lábam!". Továbbá, hogy a főszereplő lány sokszor kifejezetten gonosz a testvéreivel, közben pedig egyszerre akar egy igazi tündérnek tűnni.

A második felvonás nagyon különbözik az első felvonástól (szóval, ha véletlenül nem tetszene az valakinek, annak sem feltétlenül érdemes hazamennie). Itt gyorsan leomlik az álca, és elég hamar kiderül, hogy a teljes család a vőlegény jelölttel együtt teljesen őrült. "Krimiszerűen izgalmas szerelmi párbaj, mely egyszerre gyöngéd és tébolyultan erotikus" (a Belvárosi színház ajánlója szerint), néha viszont kifejezetten fájdalmas, ugyanakkor nagyon vicces. 

Alapvetően ez egy komédia, és ennyit is kell elvárni tőle. Ugyanakkor azért ez a darab is vet fel problémát. Könnyű mondani, hogy a pénz nem számít. De mi van ott, ahol nincs? (Vagy legalábbis sokkal kevesebb, mint szeretnék.) „A darabban mindenki a pénz után kapkod. A pénz az a főszereplő, aki a vőlegényt nősülésre csábítja, s aztán elszakítja menyasszonyától…” (Rab Gusztáv). De mindezt úgy teszi, hogy maximum egy-egy pillanatra veszi észre az ember, hogy ennek az előadásnak is lehet komolyabb mondanivalója.

Összességében nagyon szórakoztató darab. Nagyon jót lehet nevetni rajta, és csak akkor gondolkodtat el, ha mi is szeretnénk. 

Ha tetszett kövessetek facebookon és instagramon, hogy ne maradjatok le az újdonságokról. :)

A képek forrása: Port.hu.